Végre elaludt! Nem bírok mozdulni mert ébred és amióta megengedtem magamnak egy hazautat nyűgös és nem bír aludni.
Szóval nem bírok mozdulni. A fejem vízszintesen van, a kávém elérhetetlen távolságban, az ebédemet meg már említeni se merem. A kávét reggel készítette férjem, a hajnali 6os szoptatáshoz. 14:13 bárcsak legalább a kávém elérném!
Home office-ban dolgozó férjem épp a wcre indul hogy hosszabb szünetet tarthasson a munkájában. Útközben bepillant a szobába és elérzékenyül milyen cukin alszik rajtam lányunk. Jah tényleg cuki! De bárcsak aludna az ágyon is rendesen! Szóval bepillant és végre egy óra után el tudom neki suttogni hogy nem bírok inni se ebben a pózban. Jön az ötlet, hát szívószál!
Meg vagyok lepve, hogy nem ott folytatódik a dolog, hogy de hol is tartjuk a szívószálakat, hanem hoz egy szép zöldet. Belenézek, még molylepke sincs benne! Úgy tűnik ez az én napom lesz!
Ahogy beleszívok a zöld csodaszálba hirtelen elárasztja számat az ezeréve kihűlt/felmelegedett-a-panelos29fokban instant kávém íze.
Behunyom a szemem, mintha csak a görög partokon az atmelegedett Frappét innám a hűsítő szélben.
Jajj f***om hangosan sóhajtottam, megmozdult…
Babával az élet 