Melyik pelus – hova szarjak

Már egy ideje ez megy. Kb kétnaponta van kaki és időről időre kaki cunami. Tegnap is ez volt. Ült a kis babaszékben, nagyokat nyögött és aztán csak üldögélt mosolyogva. Nem gondoltam volna mi is történik igazából.

Negyed óra elteltével, amikor már úgy gondoltam mindent sikerült kilakoltatni – felemeltem. Haaaat jött is a meglepi!!!

A mindenki által hőn dicsért Pampers premium care pelus se tartotta meg ezt a slunggal jövő kakát! Végig folyt egyetlen cukorborsóm lábán, a hasomon, könyökömön, a ruhámon… Kicsin múlt csak hogy a földre nem csöpögött le!

Nem értem, ez a 4. felé pelus amit próbálunk! És a fillérestől a legdrágábbig mindent bevetettünk már! Nem értem. Ennyire ne tudnék pelenkázni?

Mamakörös ismerőst megkeresem – náluk is ugyanez van. Ahogy jön a kaka mindenhol jön kifelé a pelusból. Kicsit megnyugszom. Akkor nem én vagyok ilyen lúzer!

Mother nature ‘faced’ me hard

Szóval 10 hetes volt tegnap. Napok óta újra kínlódás váltotta fel a törékeny idillt: erősen nyáladzik, kapkodja a kezét az ínyéhez, nyűgös és a mellemen is érzem hogy valami sebzi. Nem látni semmit, szóval gyanúsan ‘csak’ a fogcsírái nődögélnek.

Persze amikor valakinek elkezdem ezt mondani: “még nem lehet ilyen kicsi babának foga” – ami valótlan állítás. Vagy ‘ dehát nem látszik semmi’ – igen mert a fogcsíra az ínyben van…

Vajon miért okosabb mindenki, mint az anyuka aki éjjel nappal a gyerekkel van?!?!?!? Persze tévedhet ő is, de ez pont olyan amiben nem szoktak és különben is miért fáj az bárkinek, hogy végre okot talált a szülő a kínlódásra!!!

Jah, de itt nálunk nem ért véget…

Tegnap megjött. Szülés óta másodszorra! (Először a 7-8. hét között, most meg a hónapot nem várta meg, én szerencsés.) Erre megint jönnek: ‘de hát azt hogyan? Azt nem lehet!’ Hmmmm oké, magyarázd el a testemnek!

Szóval nem is az a lényeg, hogy 30 éves vagyok, de megkérdőjelezik, hogy felismerem-e azt, hogy most épp menstruálok-e, hanem ami következménye ennek van:

Két nő a hormonhullámvasúton egyensúlyozva veszekedik a cici fölött!

Szóval igen, neki nem kell tej, mert más ízű, de a cici kéne, mert nyűgös a fogcsíra miatt és valamit kéne rágcsálni… Még kicsi a rágókákhoz, cumit rögtön kiköpi… Szóval lehet sejteni milyen harcok és sírások mennek egész nap. Most végre elaludt, álmában is sír, ezt hallgatni – hjajj- de így félálomban végre eszik! 🥳🥳 Végre! Csak egy gondolat tartja a két agysejtemet a helyén, hogy itt és most tudom biztosan, hogy nem az én hibám, hanem azé a bizonyos mádör nécsöré…

Persze…

Nálunk is pont ilyen idilli!

Költségek

Hát igen. Ez az a kérdés, amit mindenki utál. Mit vegyünk, mennyit, mennyiért, szükség van-e rá?

Nálunk már a terhesség alatt ment a veszekedés, hogy ‘ez a sok kacat meg minek kell?!?’. Pedig a 3/4-t kölcsön kaptuk tesóktól, barátoktól. Aztán amikor megszületett lányunk, akkor még bocsánatot is kért férjem az állandó veszekedésért. Lám amikor 2 órája sír és csak a bizonyos szék bizonyos pozíciójában hagyja abba, az minden pénzt megér! Amikor a drága hordozó már 4napja segít az altatásban, akkor megérte. Stb stb…

Most vettem egy hordozót nyárra, hogy ebben a panelos 40fokban legyen miben hordozni. Használtan persze, a legolcsóbbat, az eredeti ár töredékéért. Persze megy a vita megint; minek újabb kacat, költöm a végtelen pénzt, újabb pakolni való a lakásban – mindenki ismeri a nótát. Állom a sarat, tudom, hogy kelleni fog ez, jól fog jönni!

Hmmm
Nézem a hordozót, hát ez nem az ami jó volt írva, és én hülye ebbe a melegben fekete fehéret vettem… Persze, mert csak az árra figyeltem 😬🙄

Lelkesedés

Közös torna

Miután múlt héten már az utolsó idegszálam is elvékonyodott végül úgy döntöttem csatlakozok a Gyerünk Anyukám SZURP tornájához. (Valami ilyesmi a neve.)

Egyelőre lendületet ad és tényleg sikerül csinálni 😊 – mert most könnyű napjaink vannak és nem megy el arra minden energiám, hogy ép eszemnél maradjak…

Apróságok: csak a folyosón találtam annyi helyet, hogy a matracom letegyem és ne legyek túl messze Babótól, hogy halljam fülesen keresztül is az üvöltését. Végülis ez a leghűvösebb része az éppen kellemes hűvös 28,6°C -s lakásnak! A gátizom tornára már felébredt, így közösen folytattuk, bár neki nem sikerült így se kakilni. A torna végi relaxot kicsit kibillentette, hogy már sirdogált és a fejemet rugdosta😆

De legalább nagyjából sikerült és még jól is esett! 🥳

ALSZIK!!!!!

Szóval végre alszik.

Tegnap este sikerült elaludnia és le sem merem írni mennyit aludt, mert megver a többi anyuka hogy ilyen tökös mákos János vagyok. És az vagyok. Este a gondolataimat tudtam rendbe rakni, megnyugodtam, hogy menni fog, aztán aludtam egy nagyot!!!! Mekkora szerencsém van, hogy ilyen az alvókája, hogyha elalszik este/éjjel akkor nem kel 2-3 óránként! 😊🤭 És milyen érdekes hogy alvó gyerek+alvó felnőtt után tiszta gondolatok és nyugodt reggel következik. Így már nem zavar, hogy rögtön nem tud elaludni, csak mosolygok, hogy sírj panaszkodj, majd sikerülni fog!

Kíváncsi vagyok most ez az állapot meddig fog tartani… Egy délelőtt? Egy nap? Két nap? Netalán egy hét? A liciteket meg lehet tenni! Most pedig megyek enni!

Kétségek között

Letegyem? Felvegyem? Hagyjam sírni? Ringassam? Hordozzam? Toljam? Fektessem? Állítsam? Ágyon? Széken?

Már napok óta csak sír és sír. Esténként órák hosszat, a legújabb hogy napközben és reggel is! Teljesen szétcsúsztam. Mi a szart ronthatok el? Biztos tényleg igazuk van és túl sokat volt kézben. De azért a szívem mélyén tudom, hogy nem igaz. De ha mégis? Akkor rosszul altatom. De hát eddig mindig szopi közben aludt el. És hát 8hetes… vagy a böfiztetéssel van a gond? Hmmm, ha nem akkor biztosan az a baj, hogy magamra szoktattam. De hát a nap 17 órájában csak én vagyok neki. Akkor, akkor, akkor…

Szóval marcangolom magam miközben ő csak sír és sír. Próbáljunk mást. Mondjuk így sétálok? Hopp elaludt! De már ébred is. Mi a szarom ébresztette. Akkor labdán rugózok. Most nem működik! Tegnap pedig ez volt a kulcs. Akkor leteszem – hangosabban ordít. Még mindig sír és nem bír aludni. Berakom a kiságyba, sírd ki magadból! Csak hangosabb lett. Várok várok.

Persze már ez megy 3 órája! Már én is sírok. Elkezdek ordítani vele ‘Hagyd már abba! HAGYD ABBA! NEM HALLOD?!?!? Nem hallja. De férjem igen. Kiveszi a kiságyból. Kitör belőlem a megállíthatatlan zokogás. Csak sírok és zokogok a csap fölé hajolva. Ennek soha nem lesz vége. Szar anya vagyok. Szarul csinálom és persze sajnálom magam végtelenül: hát senki sem érti milyen rossz és nehéz nekem???

Újabban már nem az jut eszembe, hogy a leányt a kuka mellett hagyom a betonrengetegben, mint Mauglit, hanem lassan már azon gondolkozom, hogy vajon a kenyérvágókés recéje vagy a húsvágó éle segítene jobban a végzetemhez. A csendhez. Akkor majd végre sajnálni fognak – és végre lányom sírásának hallgatásakor megértik milyen nehéz volt nekem.

Kicsit ettől a gondolattól megnyugszom. Mi lenne ha hordozóban levinnénk, most végre éjszaka hűvös van a hidegfrontok miatt. Magamra kötöm, hívom a liftet, még ficereg. Kiérünk, sír. Férjem jön a sírás után utánunk. Most mintha nyugodna. Végre elaludt.

Megkönnyebbültem. Végre csend! De jól esne egy kis alkohol…

Szóval így visszagondolva hirtelen megértem az összes anyát. Akik annyira elkeseredettek, segítség nélkül vannak, folyton sír a babájuk, mindenki tanácsot ad nekik mintha hülyék lennének. Megértem őket, és már értem mi vezethet tragédiához. Szerencsém van. Mert van egy férjem aki állandóan mellettünk van és a szélsőséges helyzeteket megelőzi. Egy nagy családom, akiket bármikor hívhatok sírva. Barátaim, akik teljesen átérzik ami velem történik. Mamakör, ahol segítenek helyre tenni az érzéseimet, gondolataimat. Szóval szeretnek, támogatnak, sajnálnak.

De még így is ott a gondolat, hogy szar anya vagyok.

Végül kinyitok egy könyvet a végtelen kétségbeejtő cikk után, amik szerint rosszul csinálom, és kiderül hogy ez teljesen természetes, hogy ennyit sír. Növekedési ugrás. Még egy hétig eltarthat. Ilyenkor sok anya érzi ugyanazt, mint én. De kitartás vége lesz!

Reméljük tényleg így lesz 🤞🤞🤞🤞

(Ha valakinek önpusztító jellegű érzései vannak, érdemes ezt elmondani valaki közelállónak szégyenérzet nélkül. Ha a gondolatok nem távolodnak megfelelő szakértői segítséget érdemes keresni!)