Esti idill

Este 7. Mindjárt kezdődik… Számolom vissza a nyugodt perceket. Most még néha talán mintha mosolyogna, cicit nem kér, aludni nem alszik el.

8 óra. Kezdődik. Szinte szabály szerűen. Vajon ma este meddig tart? Sír. Nem nyugszik meg nálam, odaadom férjemnek. Elkezdek epilálni, múltkor a zúgásra elaludt. Most is megnyugszik, de talán már okosabb, csak néz de nem alszik el. Férjem mindent bevet, de nem halkul a sírás, sőt…

9 óra. Nem bírom tovább. Előkészítek mindent a fekve szoptatáshoz. Napközben csak az működött. Hát most nem jó. Kiköpi a cicit, csak üvölt. Akkor sétálok vele. Közben egyértelműen csak szopizni akar; pakolgatja a fejét és cuppogtat.

Kicsit mintha megnyugodott volna! Ó csak egy pillanatra elaludt de hát rögtön felébredt valamire-biztos arra hogy éhes. Nah akkor talán most egy pillanatra megnyugodott! Cicit elő!! Jajj a rincit(plüss rinocérosz, szoptatós párnaként üzemel) lassan tettem le, már újra üvölt. Elkéstem.

Újra séta. Mintha ez az aerobikos kitöréses lépés segítene. Csak a szobáig bírja ki!

Siker!!! Végre eszik!! Mintha csukódna a szeme is! Kár hogy ebben rám hasonlít és félig nyitott szemmel alszik… Így most honnan tudjam hogy alszik-e.

Alszik! (Könnyű este van, mindez 21:45 kor, nem mint tegnap 24:15 kor) Nah de kezdődik a másik – még nagyobb stressz: Vajon alszik-e olyan mélyen hogy végre az ágyába tehetem…

Hogyan varázsold görög tengerparttá a panelod:

Végre elaludt! Nem bírok mozdulni mert ébred és amióta megengedtem magamnak egy hazautat nyűgös és nem bír aludni.

Szóval nem bírok mozdulni. A fejem vízszintesen van, a kávém elérhetetlen távolságban, az ebédemet meg már említeni se merem. A kávét reggel készítette férjem, a hajnali 6os szoptatáshoz. 14:13 bárcsak legalább a kávém elérném!

Home office-ban dolgozó férjem épp a wcre indul hogy hosszabb szünetet tarthasson a munkájában. Útközben bepillant a szobába és elérzékenyül milyen cukin alszik rajtam lányunk. Jah tényleg cuki! De bárcsak aludna az ágyon is rendesen! Szóval bepillant és végre egy óra után el tudom neki suttogni hogy nem bírok inni se ebben a pózban. Jön az ötlet, hát szívószál!

Meg vagyok lepve, hogy nem ott folytatódik a dolog, hogy de hol is tartjuk a szívószálakat, hanem hoz egy szép zöldet. Belenézek, még molylepke sincs benne! Úgy tűnik ez az én napom lesz!

Ahogy beleszívok a zöld csodaszálba hirtelen elárasztja számat az ezeréve kihűlt/felmelegedett-a-panelos29fokban instant kávém íze.

Behunyom a szemem, mintha csak a görög partokon az atmelegedett Frappét innám a hűsítő szélben.

Jajj f***om hangosan sóhajtottam, megmozdult…