Hát igen. Ez az a kérdés, amit mindenki utál. Mit vegyünk, mennyit, mennyiért, szükség van-e rá?
Nálunk már a terhesség alatt ment a veszekedés, hogy ‘ez a sok kacat meg minek kell?!?’. Pedig a 3/4-t kölcsön kaptuk tesóktól, barátoktól. Aztán amikor megszületett lányunk, akkor még bocsánatot is kért férjem az állandó veszekedésért. Lám amikor 2 órája sír és csak a bizonyos szék bizonyos pozíciójában hagyja abba, az minden pénzt megér! Amikor a drága hordozó már 4napja segít az altatásban, akkor megérte. Stb stb…
Most vettem egy hordozót nyárra, hogy ebben a panelos 40fokban legyen miben hordozni. Használtan persze, a legolcsóbbat, az eredeti ár töredékéért. Persze megy a vita megint; minek újabb kacat, költöm a végtelen pénzt, újabb pakolni való a lakásban – mindenki ismeri a nótát. Állom a sarat, tudom, hogy kelleni fog ez, jól fog jönni!
Hmmm
Nézem a hordozót, hát ez nem az ami jó volt írva, és én hülye ebbe a melegben fekete fehéret vettem… Persze, mert csak az árra figyeltem 😬🙄